A bűnügyi hírek szinte kötelező eleme, hogy az elkövető hány évet kaphat a tettéért. Repkednek az "akár tizenöt, húsz, akár életfogytiglant is" előrejelzések. Aztán olykor jön a meglepetés, amikor felfüggesztett börtönt, 2-3 év büntetést kap valaki. Ezen bár a büntetőjogász nem lepődik meg, a bíróságon kevésbé otthonosan mozgó társadalom számára mindez magyarázatot igényelne, pláne amikor az amerikai hírekben oly' gyakran feltűnő több száz éves büntetéseket állítják párhuzamba a magyar valósággal.

Hogyan dől el, hogy ki milyen büntetést érdemel kap? Ezzel foglalkozik a mai írásom.

Ítélethirdetés a Szegedi Ítélőtáblán (Fotó: index.hu)

Mely bűncselekmények esetén lehet szabadságvesztést kiszabni?

A Büntető Törvénykönyv (Btk.) szerint majdnem mindig. Néhány kivételtől eltekintve ugyanis az összes bűncselekmény szabadságvesztéssel büntetendő. A bírák a gyakorlatban természetesen az enyhítő körülmények túlsúlya esetén az esetek legnagyobb részében enyhébb szankciót: közérdekű munkát, vagy pénzbüntetést szabnak ki. Így nem kell tartanunk attól, hogy ha elnézünk egy STOP táblát és a balesetben valakinek eltörik mondjuk keze-lába, akkor "rögtön megyünk a börtönbe".

(A kivételek a méreggel visszaélés, a magántitok megsértésének alapesete, a levéltitok megsértésének alapesete, a hatóság félrevezetésének legenyhébb formája, a tanúvallomás jogosulatlan megtagadása, a mentő körülmény elhallgatásának legenyhébb formája, az önkényuralmi jelkép használata, a közokirat-hamisítás gondatlan esete, a járványügyi szabályszegés, a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításának előkészülete, valamint a parancs iránti engedetlenség alapesete. E cselekmények a Btk. szerint elzárással büntetendőek. Az 5-90 nap elzárás "kívülről nézve" olyan, mint a szabadságvesztés, azonban egyrészt tartalmában lényegesen rövidebb, másrészt a végrehajtására sokkal enyhébb szabályok vonatkoznak, végül, a büntetőjogi jogkövetkezményei sokkal enyhébbek.)

A bűnügyi hírvilág középpontjában nyilvánvalóan nem ezek a rendkívül csekély súlyú bűncselekmények állnak, hanem a legnagyobb társadalmi visszhangot kiváltó emberölés, rablás, szexuális erőszak, de érdemes szót ejteni gondatlanságból elkövetett közlekedési bűncselekményekről is, ahol akár egy, vagy több halálos áldozat is lehet, "mégsem jönnek a súlyos évek".

Közúti baleset helyszíni szemléje (fotó: network.hu)

 Mennyi az annyi a törvény szerint?

A szabadságvesztés a Btk. szerint életfogytig, vagy pedig 3 hónaptól 25 évig tarthat. A törvény az egyes bűncselekményeknél ezt tovább szűkíti: például az emberölés alapesete 5-15 év, a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés 10-20 év, vagy életfogytig tartó, a súlyos testi sértés 3 évig terjedő, a rablás alapesetes 2-8 év, a csoportos rablás 5-10 év szabadságvesztéssel büntetendő.

Látható, hogy a törvény egyrészt rendkívül tág kereteket ad a bíró számára a büntetés kiszabásához, másrészt a súlyosabb esetekben meghatározza a minimális tartalmat is. Ettől még lefelé még mindig van lehetőség eltérni az enyhítő körülmények túlsúlya esetén, például, ha a cselekmény "csak" kísérlet, vagy az elkövető nem tettes, "csak" bűnsegéd.

A számoláshoz vegyük például egy bűncselekményt, amelyben hárman vesznek részt. X és Y kitalálják, hogy a sértettet ki fogják rabolni, mert többször látták már, hogy nagy összegű készpénzt tart magánál a tárcájában. X, aki az egészet kitalálta, büntetett előéletű: eddig közel 10 évet ült különböző vagyon elleni bűncselekmények miatt. Y büntetlen felnőtt, aki a bevétel 25 százalékáért azt vállalja, hogy ott lesz X mellett, hogy a közös fellépést erősítse, de tevőlegesen nem szeretne részt venni. Megkérik Z-t, (Y 16 éves fiát), hogy a sarkon várakozzon és figyeljen, jön-e valaki, mert a sértettől "el akarják venni a pénzét és a telefonját". A sértetthez lépve X a falhoz löki őt és ad neki két pofont. A sértett önként nem hajlandó kiüríteni a zsebeit, ezért Y megfenyegeti, hogy csinálja, különben nagyon meg fogják verni. Erre a sértett átadja a pénzét és mobiltelefonját az elkövetőknek, akik távoznak. A sértett Z jelenlétét nem is észleli, ő távolabb figyelte, hogy nem jön-e valaki, aki leleplezhetné a bűncselekményt.

A fentiek egy csoportos rablás bűntettét valósítják meg (legalább hárman vesznek részt az elkövetésben), az irányadó büntetési tétel 5-10 év, a 16. életévét betöltött fiatalkorú esetében pedig 1 hónap - 5 év. A három vádlott büntetése között a gyakorlat szerint lényeges különbségek lesznek.

A büntetés kiszabása során a bíróságnak a büntetés ún. középmértékéből kell kiindulni. Ez nem más, mint az alsó és felső határ számtani közepe, 5-10 év esetében tehát 7 év 6 hónap. A fiatalkorú esetében 2 év 6 hónap 15 nap.

Az enyhítő és súlyosító körülmények alapján fog eltérni ezen középmértékektől a bíró hol felfelé, hol pedig lefelé.

Hogy a bíró mit tekint enyhítő és súlyosító körülménynek, nem kénye-kedve dönti el, hanem figyelembe kell vennie a Kúria Büntető Kollégiumának 56. számú BK véleményét, amely rendkívül részletesen, kategorizálva sorolja fel az egyes körülményeket és adja meg az értékelés szempontjait. Ezek közül - a teljesség igénye nélkül - néhány érdekesebb:

- A büntetett előélet általában súlyosító körülmény, viszont ha egy régen elkövetett, csekély súlyú bűncselekményről van szó, pl. egy ittas járművezetés 10 évvel korábban, akkor nem indokolt súlyosító körülményként figyelembe venni pl. egy rablás esetében.

- Súlyosító körülmény, ha az elkövető a bűncselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el, és ennek az állapotnak szerepe volt a bűncselekmény elkövetésében; különös nyomatéka a gátlástalanul, a garázda módon végrehajtott – élet, testi épség vagy nemi erkölcs elleni – bűncselekmények esetében.

- Vagyon elleni bűncselekmények esetében enyhítő körülmény lehet az elkövető önhibáján kívül fennálló nehéz anyagi helyzete, különösen akkor, ha ez az elemi szükségletek kielégítetlenségében nyilvánul meg, és a bűncselekmény ennek kielégítési körében marad.

- A bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás enyhítő körülmény, és a részbeni beismerés is az lehet. Nagyobb a nyomatéka, ha az felderítő jellegű; ilyen esetben a cselekmény egészére kiterjedő beismerésnek a bűnösség részbeni tagadása mellett is enyhítő hatása van. Tettenérés esetén csak a bűnösség elismerésének és a megbánásnak van jelentősége.

- A közbiztonság veszélyeztetése, a köznyugalom tartós vagy súlyos megzavarása súlyosító körülmény. Egyes bűncselekményeknél így értékelhető a nagyobb nyilvánosság előtt való elkövetés, feltéve, hogy az az elkövető nagyobb elvetemültségére utal vagy többletsérelmet okoz

- A sértett felróható közrehatása enyhítő körülmény. Ilyenként értékelhető a részéről tanúsított durva, erőszakos, kihívó vagy súlyosan sértő viselkedés, a jogtalan eljárás; a közlekedési bűncselekményeknél a sértett együtt ható okot jelentő szabályszegése; a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél a könnyelmű, kihívó magatartása.

- Az elkövető javára kell értékelni, ha az okozott kárt vagy annak egy részét megtérítette, és kisebb nyomatékkal azt, ha a kár tőle függetlenül megtérült.

- Súlyosító körülmény, ha az elkövetett gazdasági vagy vagyon elleni bűncselekmény következtében nagy számú sértett anyagi helyzete, jövedelmi, illetve életviszonya, megélhetési és életkörülménye jelentősen megváltozik, rosszabbodik.

A példánkban szereplő esetben X akár 10 év közeli büntetést is kaphat (előéletétől függően), de az biztos, hogy a legsúlyosabb büntetés őrá vár. Y büntetése ennél enyhébb lesz, de ő is tettesként felel. Ha csak annyit tett volna, amire előzetesen vállalkozott, "csak" bűnsegéde lenne a rablásnak és ez enyhítő körülmény lenne, de mivel testi épség elleni fenyegetést ő is tett, ezért társtettes. (Ugyancsak társtettes lenne, ha nem a fenyegetésben, vagy a tényleges erőszakban, hanem a dolgok elvételében működött volna közre, mondjuk ő forgatja ki a sértett zsebeit.) A történetből a fiatalkorú Z jöhet ki legjobban, egy rövidebb tartamú, felfüggesztett szabadságvesztéssel, mivel ő a bűncselekménynek bűnsegéde, felelőssége kisebb, illetve fiatalkorú, akikkel szemben elsődlegesen a nevelési célzat tartandó szem előtt: bízhatunk abban, hogy ez kellő figyelmeztetés lehet ahhoz, hogy a továbbiakban ilyesmiben ne vegyen részt.

A büntetéskiszabás során értékelendő körülmények feltárása során nagy jelentősége van a védői munkának is: a védő próbál enyhítő körülményeket felkutatni és a védőbeszédében is felhívja a bíróság figyelmét a bűnösségi körülmények helyes értékelésének véleménye szerinti szempontjaira. E vélemény nyilvánvalóan az enyhítő körülmények irányába igyekszik mozdítani az értékelés eredményét.

Büntetés-kiszabási érdekességek

A magyar büntetőjog legenyhébb szankciója (nem is büntetésnek, hanem intézkedésnek nevezi a Btk.) a megrovás. Ezzel a bíróság a helytelenítését fejezi ki és felhívja a vádlottat, hogy tartózkodjon a jövőben bűncselekmény elkövetésétől. Tehát gyakorlatilag egy "ejnye-bejnye",

A Btk. szerint megrovásban kell részesíteni azt, akinek cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes, vagy olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy az e törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen.

Megrovás alkalmazására tehát bármely bűncselekmény esetében lehetőség van, viszont a bírák a gyakorlatban csak a legcsekélyebb súlyú bűncselekmények esetén, legenyhébb esetben alkalmazzák. Kivétel persze itt is van, talán mindenki hallotta a kertjét árammal védő gazda ügyét.

 A kábítószer-kereskedelem legsúlyosabb esete életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető. Tudomásom szerint Magyarországon kábítószer-kereskedelem (és "elődje", a kábítószerrel visszaélés) miatt még soha senkivel szemben nem szabták ki a legsúlyosabb büntetést. Reális esélye nincs, hogy valaki kábítószer-kereskedelem miatt élete végig rács mögé kerüljön, ugyanakkor (a hatóság számára) remek hivatkozás lehet pl. a hosszú előzetes letartóztatásra az "akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető" bűncselekmény gyanúja.

A törvény által az egyes bűncselekményekre meghatározott büntetési tételkeretek bizonyos esetekben változhatnak. Például, ha a bíróság egy eljárásban több cselekményt bírál el és több bűncselekmény miatt szab ki büntetést, ekkor is egyetlen büntetést szab ki, ezt nevezzük halmazati büntetésnek. Ilyenkor a legsúlyosabb büntetési tételű bűncselekmény büntetési tételkeretének felső határa a felével emelkedik. A fenti csoportos rablás példáját tekintve, ha mondjuk több rablást követtek el és ezeket egy eljárásban bírálja el a bíróság, akkor nem 5-10 év, hanem 5-15 év az irányadó büntetési tétel. Ha a bíróság úgy találja, hogy a vádlott a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, vagy ún. erőszakos többszörös visszaeső, a büntetési tételkeret felső határa a kétszeresére emelkedik. A kiszabott büntetés ezekben az esetekben sem haladhatja meg a 25 évet. A bűnszervezetben elkövetőket a törvény számos olyan "kedvezménytől" is megfosztja, ami másnak viszont jár.

"A közúti gyilkos" miért nem kap súlyos büntetést?

Számos nagy port kavaró esetet lehetne idézni a sajtóból, amikor egy közlekedési baleset eredményeként egy, vagy több sértett elhunyt. A köznapi megfogalmazás szerint ha valaki bűncselekménye miatt meghal valaki, akkor az elkövető gyilkos. Pont. Ez azonban a büntetőjog szerint nincs így.

A szándékos és a gondatlan bűncselekmények között óriási szakadék tátong: a szándékos bűncselekmény elkövetője avval a tudattal cselekszik, hogy a sértett pl. emberölés esetén meg fog halni, de őt ez nem érdekli, sőt, olykor kifejezetten ez a célja. Ez a szándékos emberölés és az elkövetőre súlyos büntetés vár.

Ezzel szemben azt nevezzük gondatlannak, aki bár előre látja a lehetséges következményeket, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Ilyen lehet pl. egy beláthatatlan kanyarban való előzés ("azt hittem, hogy nem jön semmi, sosem szokott ezen a szakaszon", vagy "még éppen átérek előtte" és így tovább). A törvény a gondatlan bűncselekményekhez lényegesen enyhébb szankciókat és más további következményeket kapcsol. Így pl. a szándékos emberölés 5-15 év büntetési tételével szemben a közúti baleset okozása a sértett halála esetén is "mindössze" 1-5 év. Ha több ember halálát okozza, 2-8 év (szemben mondjuk a több emberen elkövetett szándékos emberölés életfogytiglanjával).

Találó a büntetőjogász körökben ismert mondás, miszerint minden sofőr potenciális vádlott. A baleseteket, így (ha van súlyos sérült) a bűncselekményeket a figyelmetlenség okozza, amely akár egyetlen pillanatnyi is lehet. Mivel gondatlan bűncselekmények esetében hiányzik a szándék, az elkövetés bármilyen szempontú "megfontolása", ezért a büntetéskiszabás során is háttérbe szorul a "visszatartó erő", mivel nem szándékos bűncselekményről beszélünk. Talán ezek a bűncselekmények "emberközelibbek", a jogalkalmazás ezt is értékeli: Közlekedési bűncselekményt sajnos mi is el tudunk követni figyelmetlenségből (lehet éppen holnap), viszont lopást, rablást aligha, mint ahogy az is nehezen elképzelhető, hogy pillanatnyi figyelmetlenségből valakit megvernénk.

Ez nem Amerika...

Vannak, akiknek szimpatikusak a hétszeres életfogytiglani, 3400 év börtön, stb. ítéletek, van, akinek kevésbé. A jogalkalmazás elvi különbségei nagyrészt az ún. kontinentális és angolszász jogrendszer közötti alapvető eltérésekben keresendőek. Ennek részletes, elméleti ismertetése helyett jelen témát úgy foglalhatjuk össze, hogy az amerikai jogalkalmazás - szemben a magyarral - rendkívüli mértékben tettarányos. Ez azt jelenti, hogy a kiszabott büntetés mértéke látványosan megjeleníti a bűncselekmény súlyát, az állam negatív értékítéletét. Ha pl. egy ember megölésért a bíróság életfogytiglant szab ki, akkor 6 ember megöléséért 6 életfogytiglanra ítéli a vádlottat. Az éveket szorozzuk a sértettek, áldozatok számával, mi sem egyszerűbb. Kérdés persze, hogy ebben a büntetéskiszabási gyakorlatban hol érvényesül a nevelő jelleg, avagy az állam ezekről emberekről végleg lemond? Lemondhat? Ezekre a kérdésekre tematikus és terjedelmi korlátok miatt meg sem kísérelek válaszolni.

Tárgyalás Texasban (fotó: naplesherald.com)

Véleményem szerint ugyanakkor ennek a jogi háttérnek és bírói gyakorlatnak van egy előnye a magyarral szemben: az, amit az előzőekben írtam: kifejezhető az erkölcsi értékítélet. Gondoljunk most két esetre, szándékosan nem hivatkozom konkrét eseteket: az egyik esetben egy elkövető megöli három áldozatát, ezért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. A másik esetben egy szülő többedmagával megöli a saját gyerekét, a másik szülő iránti féltékenységből. Utóbbi esetben is mindenkit életfogytiglanra ítél a bróság. Önmagában ez is helyes és arányos. De a két eset között - erkölcsi szempontból - ne lenne különbség? Nyilván van és az utóbbi eset még az előbbinél is sokkal súlyosabb. Ezt viszont az igazságszolgáltatás képtelen kifejezni a jelenleg rendelkezésre álló eszköztárral.

Felhívom a tisztelt olvasók figyelmét, hogy jelen írás kizárólag a közzététel idején hatályos jogi szabályozást mutatja be, tartalma időközben elavulttá válhat. Az itt írtak nem minősülnek jogi tanácsadásnak, arra kizárólag előzetes időpontegyeztetést követően, személyesen van lehetőség.