Sokszor felmerül bennem, vajon a történelem során milyen dilemmákkal találkozhattak az ügyvédek munkás hétköznapjaikon, mennyire gondolkodtak másképpen a múlt ügyvédei, mint manapság. A III. Károly király által kiadott 1723. évi XXXVIII. törvénycikkből megtudhatjuk, hogy egyes ügyvédek részéről a "haszontalan okoskodások" és az "üres kifogások" korántsem a XXI. század termékei. Az érdekes törvénycikk örök érvényű etikai szabályokat is megfogalmazott, amelyek napjainkban is alapvető elvárások az ügyvédekkel szemben:

1723. évi XXXVIII. törvénycikk

az ügyvédekről

Hogy pedig az ügyvédek bőséges szóváltásaival a perek nagy tömegekké ne nőjjenek, s e miatt a költségek ne szaporodjanak s az ügyek késedelmet ne szenvedjenek; megállapitották:

1. § Hogy a még fel nem esketett összes ügyvédek nem máskép, hanem csak a szokott eskü letétele alatt, minél rövidebben s a hajdan megtartott mód szerint, sok kitérés s haszontalan okoskodások nélkül, mérséklettel vitatkozzanak.

2. § S inkább a törvényekhez s törvényből meritett okokhoz, mint a szavakhoz ragaszkodjanak.

3. § S az üres kifogásoktól tartózkodjanak.

4. § Ellenkező esetben bármelyik birónak feladatában áll akár az ilyen terjengő szóváltásokat, akár a mostantól jövőre használandó hármon tulmenő kifogásokat mellőzni.

5. § A mely ügyvédek a per hányada, s a keresetbeli rész iránt a perlekedőkkel nem egyezkedhetnek.

6. § Dijukat, melyeket a birák a peres eljárásban alkalmilag szoktak megszabni, ezentul is (kellő tekintettel az ügyvédek tapasztaltságára, ügyességére s tett és teendő munkájukra) a birák fogják lelkiismeretesen meghatározni.

(Jost Amman: Der Procurator - Frankfurt am Main, 1568)