"A rablógyilkosnak is szent az az egyéni joga és magánérdeke, hogy föl ne akasszák. A védő nem a gyilkost védi, ő csak eszköze e magánérdek érvényesítésének, a védő száján keresztül maga a vádlott beszél, a védő az antenna, amely felfogja a vádlott érzéshullámait és hangszóró is egyben, ami ezeket a világ tudtára adja. A bíró érvényesíti "az" ember igazságát, a védő "egy" emberét. A közösség érdeke szent, de az egyéné is szent, mert hiszen közösség nincsen egyének nélkül."
(Dr. Sebestyén Ernő ügyvéd, 1935.)
Amikor olyan bűncselekmény történik, ami hatalmas közfelháborodást vált ki és minden jóérzésű ember szankciót vár az államtól, akkor már sokszor a jogszabályok szerinti eljárás is "kevés": ha a gyanúsított nem kerül előzetes letartóztatásba, gyorsan eluralkodik az álláspont: "megúszhatja", vagy "ebben az országban mindent lehet". Jelen írásom azoknak szól, akik - akár családtagjuk, ismerősük útján - kapcsolatba kerültek az előzetes letartóztatás kérdésével, illetve azoknak, akik nem jogászok, de mindenféle média-manipulációtól mentesen, az ismeretszerzés igényével szeretnék tisztán látni a kérdést.
A közelmúltban óriási közfelháborodást váltott ki a "drogos gázolóként" elhíresült hölgy ügye, most pedig az, hogy az ügyészség nem indítványozta az állatkínzással gyanúsítottak előzetes letartóztatását, így ők a rendőrségi fogdából szabadon távozhattak.
Miért van az, hogy valaki lop a boltból és letartóztatják, valaki pedig embert öl és nem?
Az előzetes letartóztatás nem előrehozott büntetés. Nem azért kapja valaki, mert bármit is elkövetett volna. Az előzetes letartóztatás még a nyomozás során történik, amelynek az is lehet az eredménye, hogy nem történt bűncselekmény, vagy nem az a személy követte el, akire a hatóság gyanakodott. A bűncselekmény elkövetője a büntetését kizárólag a bíróságtól kaphatja meg, a jogerős ítéletig pedig mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Az új büntetőeljárási törvény hatályba lépésével egy klasszikus jogi kifejezés kerül vissza az eljárásjogba: a "vizsgálat". Ez a szó talán jobban tükrözi miről van szó: nem egy bűnös megbüntetéséről, hanem annak kivizsgálásáról, hogy a gyanúsított valóban elkövette-e azt, amit a hatóság gondol. Előzetes letartóztatásba tehát olyan ember kerülhet, akiről még nem tudjuk, hogy bűncselekményt követett el. Más persze a helyzet, ha valakit tetten érnek, vagy valaki feljelenti. A két eset között azonban nem lehet jogi értelemben különbséget tenni, hiszen a tettenérés pillanatában nincs ott a bíró. Láttunk már olyat, hogy valami nem az, aminek elsőre látszott. Ugyanez igaz egyébként a beismerésre is, ami szintén több okból történhet: 1) tényleg ő volt, 2) a tényleges tettest menteni szeretné pl. érzelmi okokból, 3) a beismerő gyanúsított nem tudja mit beszél, elmebeteg, pl. kóros feltűnési vágya van, stb.) A beismerés bár nem kapcsolódik a témához, jól mutatja, hogy mindent fenntartással kell kezelni: a társadalom nem elégedhet meg valaki "darabra történő" megbüntetésével, futni hagyva a valódi bűnöst.
Mikor vesznek valakit őrizetbe? Az nem letartóztatás?
A büntetőeljárási törvény (Be.) szerint a szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekménnyel gyanúsított személyt őrizetbe lehet venni, ha az előzetes letartóztatása valószínűsíthető. A nyomozó hatóság (tipikusan a rendőrség) rendeli el, ez az úgynevezett "72 óra". Ennyi idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy az ügyész eldöntse: indítványozza-e az előzetes letartóztatás elrendelését a nyomozási bírónál, avagy sem.
Miért nem az ügyész, vagy a rendőr tartóztat le, mint a filmekben?
Azért, mert a személyi szabadság elvonása a legsúlyosabb jogkorlátozás, amit egy gyanúsított elszenvedhet, ezért erről kizárólag egy teljesen független személy, bíró hozhat döntést.
Mikor tartóztat le valakit a bíró? Tegnap "miért állt az ügyész az állatkínzók pártjára"?
A második kérdéssel kezdem: egyáltalán nem erről van szó. Arról van szó, hogy az ügyész - törvényi kötelezettségét szem előtt tartva - megvizsgálta, hogy fennállhatnak-e az előzetes letartóztatás feltételei. Mivel maga is úgy látta, hogy nem, ezért szabadon kellett engedni a gyanúsítottakat. Ez egyébként annak az országos (leginkább a fővárosban érezhető) trendnek köszönhető, hogy a nyomozási bírák folyamatosan növekvő arányban nem rendelnek el indokolatlan előzetes letartóztatást.
Nézzük, hogy mikor tartóztatnak le valakit. A Be. szigorú feltételeket ír elő, amelyek fennállását a nyomozási bíró megvizsgálja:
Az első (úgynevezett általános) feltétel, hogy szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény ún. "megalapozott" gyanúja fennálljon. A bíró ekkor megnézi, hogy a nyomozó hatóság milyen bizonyítékokat gyűjtött össze. A gyakorlat szerint a letartóztatási indítványok legnagyobb hányadában ez a feltétel fennáll, tehát azt állítja az ügyész a nyomozási bíró elé, akit valóban ilyen gyanú terhel. (A megalapozott gyanú az "egyszerű" gyanú magasabb fokát jelenti: bűncselekmény megalapozott gyanúja valamely konkrét személyt, konkrét bűncselekmény elkövetésével terhelhet, bizonyítékok birtokában. A terhelő bizonyítékok alapján az érintettel közli a hatóság, hogy mivel gyanúsítja, tájékoztatja a jogairól és lehetőséget biztosít vallomástételre, szükség esetén védőügyvédet rendel ki a részére, stb.)
A második (úgynevezett) különös ok inkább egy ok-csoport, négy eset tartozik ide, amelyek közül az előbbi mellett legalább egynek fenn kell állnia ahhoz, hogy valakit le lehessen tartóztatni:
1. Megszökött, a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, vagy szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult.Ez az ok elég egyértelmű. Ide tartozhat például, ha valaki a rendőri intézkedés elől elmenekül, az eljárás során "eltűnik", azaz a leveleket nem veszi át, tartózkodási helye ismeretlenné válik és elfogatóparancsot adnak ki ellene, és így tovább. (Gyakorlati megjegyzés: ezért nagyon fontos a tényleges tartózkodási hely bejelentése és ott ne felejtsünk el gondoskodni a postaládánkról sem, jól olvasható névvel!)
2. Szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel vagy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható.
A szökés, elrejtőzés veszélyéről több tanulmányt írtak már, mit is jelent valójában. A régi bírói gyakorlat szerint a bűncselekmény "tárgyi súlya" (=azaz, hogy milyen súlyos büntetéssel fenyegetett) önmagában megalapozta ezt a letartóztatási okot. Tehát akit súlyosabb bűncselekménnyel gyanúsítottak meg, már csomagolhatott is. Az újabb gyakorlat szerint ez már egy összetett kérdés, ahol nagyon sok mindent kell vizsgálnia a bíróságnak: az érintett előéletét, a konkrét ügy elkövetési körülményeit, a családi és egyéb kapcsolatokat, az esetleges "külföldi szálat" (pl. bár magyar állampolgár, nem Magyarországon él és nincs itt senkije, a családja külföldön él, Brazíliában élő nagybácsi, akihez rendszeresen kiutazik, tartós, magas jövedelem külföldön végzett munkából, stb.), tehát minden olyan körülményt, ami adalék lehet ahhoz, hogy valaki megszökjön és elrejtőzzön. Ha példáulvalaki a magyar mellett egy egzotikus ország állampolgára is, a szökés veszélye önmagában ettől fokozott lehet
3. Megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást.
Ide tartozik, ha valaki megpróbál bizonyítékokat eltüntetni (pl. összegyűjti az érintettek számítógépeit és letörli azok tartalmát), tanúkat befolyásol, hogy mit kell mondani a kihallgatásukon, súlyosabb esetben megfenyegeti őket, iratokat éget el, darál le iratmegsemmisítőn. Ennél az előzetes letartóztatási oknál különösen látszik, hogy nem kell hozzá súlyos bűncselekmény: ha egy bolti lopást lát valaki és őt az elkövető megfenyegeti, minden bizonnyal máris csomagolhat...
4. Megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.
Ennél az oknál a bűnöző életmódra kell gondolni. Ide tartozik, ha pl. valaki már őrizetben azzal fenyegetőzik, hogy ha kiszabadul, megveri, megöli azt, akit az imént nem sikerült, mert időben lépett a hatóság, illetve életmódja azt mutatja, hogy bűncselekmények elkövetéséből él: pl. sorozatos (akár kis értékű) lopások miatt többször elítélték, rendszeresen verekszik ittasan, kábítószert árul úgy, hogy már korábban volt ilyen ügye, és így tovább.
Tehát ha ezek közül az okok közül egy sem áll fenn, akkor bárki szabadlábon védekezhet?
Pontosan így van. Mert - sosem árt ismételni - az előzetes letartóztatás nem előrehozott büntetés. A célja az, hogy az eljárás lefolytatható legyen, a gyanúsított ne szökjön meg, a tanúk önként, befolyástól mentesen az általuk tapasztaltakat mondják el tanúvallomásukban, a bizonyítékok pedig ne tűnjenek el.
Mi az összefüggés az előzetes letartóztatás tartama és a bűncselekményért kapott büntetés között? Most akkor futni hagyják, ha nem teszik előzetesbe, vagy sem?
Semmi. A bíróság felmenthet valakit a vád alól, aki évekig ült előzetesben és bűnösnek találhat bárkit, aki akár egyetlen percet sem volt sem őrizetben, sem előzetesben. (Annyi kapcsolat azért van a kettő között, hogy az előzetes letartóztatás bizonyos esetekben beleszámítandó a kiszabott büntetésbe. Bizonyos esetekben "jobban is jár" a terhelt, ha előzetesben van: az legalább beleszámít a későbbi börtönbüntetésébe, így nem kell a boldog szabadulás után még egyszer visszamennie. Sokan ezt preferálják, ha már odakerültek és nehéz is ezzel vitatkozni.)
Egyetlen perc előzetes letartóztatás nélkül is nagyon súlyos börtönbüntetést lehet kapni, bizonyos esetekben akár életfogytiglanit is. Ne higgyük azt, hogy megúszta, aki nem kerül előzetesbe.
Az előzetes letartóztatásnak van valami alternatívája? Muszáj mindenkit becsukni, ha valamilyen előzetes letartóztatási ok fennáll?
Természetesen van, a fenti okok fennállása esetén sem biztos, hogy valaki előzetesbe kerül. A törvény szerint vizsgálni kell, hogy enyhébb kényszerintézkedés megfelel-e a céloknak, azaz elérhető-e vele, hogy a gyanúsított ne szökjön meg, ne befolyásoljon tanúkat, és így tovább.
A lehetséges alternatívák a házi őrizet, a lakhelyelhagyási tilalom és a távoltartás. Ezek azonban olyan komplex témák, amelyekkel később, külön írásban fogok foglalkozni.
Van olyan, hogy le kellene tartóztatni valakit, de szándékosan nem teszik?
Persze. Elárulok egy "műhelytitkot", amire a védenceim figyelmét is fel szoktam hívni: bizonyos esetekben direkt nem tartóztatnak le valakit, direkt engedik ki a 72 órás őrizetből. Ennek az oka pedig krimináltaktikai érdek: "nézzük meg, mit csinál, hova megy, kivel beszél és mit." Ilyenkor jöhetnek titkosszolgálati eszközök is: megfigyelés, telefonlehallgatás, és így tovább. A nyomozó hatóság "bedobja a csalit" és várja a kapást. Ha tehát valakit kiengednek őrizetből, előzetesből, nem azt jelenti, hogy nem ezután jön a neheze.
A rendőri munka nagy része láthatatlan, nem az, amiről a híradók tudósítanak.
Elvitték a rendőrök a hozzátartozómat! Mit csináljak?
Talán banális a tipp, de bármilyen hihetetlen, sokszor ez szokott elmaradni: forduljon ügyvédhez. A rendőröktől feltétlen tudja meg, hogy hova viszik. Ott tud érdeklődni majd telefonon arról, hogy - ha nem hatalmazott meg ügyvédet - ki lett a nyomozó hatóság által kirendelt védő. Ha ugyanis fogvatartanak valakit, az eljárásban kötelező a védőügyvéd részvétele. A rendőrség meg fogja mondani az ügyvéd nevét és elérhetőségét. Ő fog tudni bővebb felvilágosítást adni az ügyben, az ügyvédi titoktartásra vonatkozó szabályok betartásával.
A későbbiekben ezzel a kérdéssel egy külön írásban részletesen is fogok foglalkozni.
Összegezve: Örüljünk annak, hogy valaki nem kerül előzetesbe, akinek törvény szerint nem ott a helye. Ha másért nem, talán azért, mert helyet biztosít valaki másnak, aki oda való, de szabadlábon van. Jogászként, gyakorló ügyvédként persze máshogy látja az ember a témát, de nem is cél, hogy mindenki egyformán tekintsen erre. A célom mindössze az volt, hogy ne üljünk fel a médiának, ha azt halljuk, hogy valaki megúszott egy ügyet, mert nem tartóztatták le.
